Járdányi Pál

Járdányi Pál 1941-ben és 1942-ben, Kodály Zoltán tanácsai és támogatása segítségével, összesen három hónapot tölt a Borsa-völgye egyik falujában, Kidében.  Átfogó gyűjtést csinált a falusiak körében, szinte mindenki repertoárját felgyűjtötte. Majd részletesen kielemezte azokat, dallamkészlet, stílus, ritmus, variációk, dalforrások szerint, előadó kora szerint. Kifaggatta a helyieket a hagyományos éneklési és zenélési szokásokról, formákróll és majd 100 dallamot jegyzett le a kötet végén. Az ottani gyűjtése alkalmával írta: „Nem nótás község. Ha van valami népdal-anyag, az mind importált. A környék magyarsága télen eljár ide, a kidei bálokba és ők hozzák ide, ami van.”

Míg Kocsis Lajos még kizárólag régi stílusú dalokat gyűjtött 1911-es esztényi útján, addig Járdányi harminc évvel később már arról panaszkodik, hogy: „Minél magasabb évszámot írunk: annál teljesebb és nyomasztóbb a népdalszerűtlenség uralma!…A dalolás, zenélés külső formái még hagyományosak, de rengeteg új dal ömlik állandóan a faluba… Kolozsvár közelebb jutott hozzá, megkezdődhetett, helyesebben meggyorsulhatott a polgárosulás”.

Érdekes még Járdányi felmérése a dalok forrásáról. Az örökölt dalok kategóriáján kívül katonaság, leszerelt katonák, iskola, dalárda, színdarab, színjátszókör, szomszédfalubeliek, más falubeli zenészek, gramofon, rádió is szerepel. Járdányi megállapítja, hogy a magyarok zenei repertoárjában elenyészően kevés román dallam fordul elő.